2010. július 7., szerda

1. fejezet


sziasztok, hát ez lenne az 1. feji
tudom, hogy rövid lett, de nyaralni megyek, és előtte mindenképpen szerettem volna frisset hozni
szavazatokat még várok(oldalt)
pár komival is megdobhatnátok, mivel ez az első történetem és ha valamit nem jól csinálok szólhatnátok
kövi friss július 19-e körül
puszi Adri

1.fejezet
A mese kezdetét veszi

1995 Volterra
Sophie szemszöge

Az én nevem Sophie Green. 5 éves vagyok, anyukámmal Olaszországban Volterrában élünk. Sajnos az apukám autóbalesetben elhunyt születésem után pár héttel. Egy közös percre sem emlékszek, amit vele töltöttem, de biztosan tudom, remek ember volt. Én óvodába járok, míg anyukám tanít a helyi iskolában. Remek nő és őt szeretem a világon a legjobban. Tegnap szülinapom volt és anyutól kaptam egy remek könyvet. A címe Esti mese a szerelemről és az odaadásról. Szerintem a cím alapján nagyon komolynak tűnik meg is kérdeztem erről anyát:
-Anya biztos, hogy ez a könyv nekem való? Nem egy mesekönyvet kellett volna kapnom?- anya erre kuncogni kezdett
-Kicsim ez egy mesekönyv, tudod ebben természetfeletti lények is vannak. - mondta
-Hogy érted azt, hogy természetfeletti lények- kérdeztem kíváncsian
-A könyv két fiatal szerelméről szól, akik vámpírok és egymásért még a saját életüket is feláldoznák.
Jól hangzik gondoltam magamban.
-Olvasol nekem este belőle?- néztem anyára könyörgőn
-Hát persze kincsem- mondta lágyan és megölelt. - de csak akkor, ha most elmész fürdeni és vacsorázni
-Igenis asszonyom- mondtam, majd nevetgélve elsétáltam
Nagyon izgultam a mese miatt. Nehezen jött el a lefekvés ideje.
-Anya álmos vagyok-, mondtam, csakhogy végre elkezdjen olvasni nekem.
-Megyek, már megyek. De türelmetlen itt valaki- mosolygott, majd belekezdett a mesébe:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, akit Bellának hívtak. Bellának barna haja, aranyszínű szemei voltak. Bőre fehér volt, mint a hó. Bella nem ember volt, hanem vámpír, de nem a gonosz, hanem az ember szerető kedves lány. Sohasem ivott embervért, még ha ez nagyon nehéz is volt neki. Csak állatok vérét itta, noha ez is, nagyon nehezére is esett neki. Nem szívesen ölt még állatot sem. Egy gonosz vámpír változtatta át, 50 éve, és hagyta magára a szegény lányt. Bella azóta is kutatja a teremtőjét, hogy leszámoljon vele, nehogy még valakivel ezt tegye. Hallott már más vegetáriánus, állatvéren élő vámpírokról is, most éppen hozzájuk igyekszik. A Cullen család a vámpírok királyi családja, akik vigyáznak a vámpírok titkára, és óvják az embereket. Ők az első vegetáriánus vámpírcsalád a történelemben, akik uralkodnak. A törzshelyük Volterra, ahova Bella igyekszik. Már látja is a kastély falait, de már nagyon szomjas. A volterrai erdőben vadászik, döntötte el. Így elindult egy szarvast keresni, s talált egy egész csordát. Levadászott kettő nőstényt. Mikor végzett zajt hallott maga mögül. Hátrafordult, és szembetalálta magát…

2010. július 6., kedd

Elmúlás

Elmúlás

ez volt az első vers amit életemben írtam,ti mit szóltok hozzá?

Fogd meg a kezemet, s ne engedd el,
Minden búdat, bajodat feledd el.
Amíg itt vagyunk egymásnak mi,
Használjuk ezt a kis időt ki.

Talán útjaink egyszer elválnak,
De emlékeink egymásra találnak.
Szeretlek, ezt neked is tudnod kell,
Remélem, ezt sosem feleded el.

Olyan vagy nekem, mint a levegő,
Ami nélkül az élet nem élhető.
Kellek neked ne is, tagadd,
Hiszen akkor nem is vagy önmagad.

Azt mondtad menned, kell,
Nem szívesen engedlek el.
El sem mentél, már hiányzol,
S remélem a szívemre, vigyázol.
Hiszen neked adtam rég,
Csakis- csakis a tiéd.

Milyen boldog percek voltak ezek,
Ha ezt tudom veled, megyek.
Mióta elragadott a zord halál,
Csak testem árnyéka vagyok már.

Egyedül bolyongok, s helyemet nem találom,
Pedig akad hely ezen a világon.

Milyen jó volt, mikor kezemet fogtad,
Igaz szeretet volt, s nem loptad.
De hát ez az élet rendje,
A sorsát az ember ne feledje.

Ha eszembe jutsz mindig sírok,
Nem is tudom, most miért írok.
Az emléked nagyon fáj,
Nem akarok élni már.

Nélküled mit érek én,
Az élet tengerén?
Nem is tudom mit tegyek,
Pedig nem vagyok már gyerek.

Remélem egyszer még látlak,
Addig is a szívembe zárlak.
Egyszer azt mondtad szeretsz,
Velem akkor miért nem lehetsz?

Milyen szerencsések az angyalok,
Részben én is az vagyok.
Emlékeim adnak erőt,
Hogy átvészeljem a hátralévő időt.

2010. július 5., hétfő

Prológus

Prológus

2010-07-01 Volterra

Sophie szemszöge

Talán öt éves lehettem, amikor ez a mese az életem része lett, ma 20 vagyok, de úgy érzem e mese nélkül, ma nem az lennék, aki vagyok. Figyelmesen hallgattam anyukám meséjét minden este és én is egy ilyen Edwardról álmodtam, aki Bellának is megadatott. Mert neki Ő az életet jelentette a levegőt, a mérhetetlen szerelmet és az odaadást, egyszóval azt, amire egy nő vágyik egész életében. Mindig szívesen gondolok vissza ezekre, az estékre. Sajnos ma már anyukám nincsen velem, meséje és szelleme örökre a szívemben él.

Tartalom

A történet Edward és Bella szerelméről szól, de a történet Volterrában játszódik. A vámpírok uralkodó családja a Cullen család. Bella emberként téved Volterrába, ahol az erdőben sétálva összetalálkozik egy személlyel, aki rögtön leveszi a lábáról. Innen is indul a történetük.